1. Teremtsünk biztonságot a segítségre szoruló és a segélynyújtó körül.
2. Szólítsuk meg, ha nem reagál, rázzuk meg kíméletesen a beteg vállát, kiáltsunk rá.
3. Ha nem reagál:

• fordítsuk óvatosan a hátára, ha nem úgy feküdne és tegyük szabaddá a mellkasát;
• tegyük szabaddá a légutakat a fej hátraszegésével és az áll felhúzásával.
• tekintsünk be a szájba és a látható idegentestet távolítsuk el, műfogsort csak ha kimozdult;

4. A fejet hátraszegve, az állat felhúzva tartva vizsgáljuk a légzést, fejünket a beteg arca elé hajtva

• figyeljük a mellkas légzőmozgásait,
• fülünkkel halljuk, illetve
• arcunkkal érzékeljük a légáramlást.

Tíz másodpercig vizsgáljunk a fentiek szerint, mielőtt a légzés hiányát kimondanánk. (A hármas érzékelés fontossá válik felső légúti elzáródásban.

5/a. Folyamatos légzéskor fordítsuk a beteget stabil oldalfekvésbe, ellenőrizzük folyamatosan a légzést és gondoskodjunk mentőhívásáról.

5/b. Folyamatos légzés hiányában kezdjünk lélegeztetni az alábbiak szerint:

• végezzünk két befúvást úgy, hogy a mellkas emelkedjék, majdsüllyedjen.
  • Tartsuk a fejet hátraszegve, az állat felhúzvaaz állat tartó kezünkkel zárjuk a szájat
  • vegyünk egy mély levegőt, majd ajkainkkal zárjuk körbe a beteg orrát és körülbelül két másodpercen át fújjunk egyenletesen a beteg orrába
  • megtartva a fej hátraszegését és az áll felhúzását, vegyük el szájunkat a beteg orráról, és figyeljük a kilégzés alatt a mellkas süllyedését. Eközben vegyünk levegőt, és ismételjük meg a műveletet.

• Ha nem sikerült hatásosan lélegeztetni:
  • ellenőrizzük újból a beteg száj-, garat üregét, az akadályt távolítsuk el,
  • ellenőrizzük, megfelelő-e a fej hátraszegése és az áll felhúzása,
  • tegyünk kísérletet arra, hogy a két hatásos lélegeztetés megtörténjék,
  • ha mindez sikertelen, akkor is vizsgáljuk a keringést.

6. Vizsgáljuk a keringés jeleit.
A carotis pulzus vizsgálata mellett bármilyen mozgás (nyelés, légzés stb) tartozik ide. Legfeljebb tíz másodpercig vizsgáljunk.
Ma a laikus elsősegélynyújtásban (!) általában háttérbe szorul a keringés egyéb jeleinek keresésével szemben a karotisz pulzus tapintása, ami szakember számára az első teendő!

7/a. Ha bizonyosak vagyunk, hogy keringés jeleit észleltük

• folytassuk a lélegeztetést mindaddig, amíg spontán légzés vissza nem tér
• körülbelül minden tizedik lélegeztetés után, illetve körülbelül percenként vizsgáljuk újra a keringést, legfeljebb 10 másodpercig.
  Ha a beteg légzése visszatér, de eszmélete nem, fordítsuk stabil oldalfekvésbe. Állapotát folyamatosan ellenőrizzük, legyünk készen arra, hogy hanyatt fordítsuk és újra kezdjük a lélegeztetést, ha spontán légzése megállna.

A lélegeztetés közben gondoskodjunk mentő hívásáról.
7/b. Ha nincsenek keringésre utaló jelek, gondoskodjunk  mentő hívásáról (jelenlévő hozzátartozó segítségével) és kezdjük el a mellkaskompressziókat 100/min munkafrekvenciával:

• a beteget (csecsemőt, kisgyermeket is!) kemény alapra, hanyatt kell fektetni;
• térdeljünk a beteg válla mellé úgy, hogy ugyanabból a helyzetből tudjunk lélegeztetni és mellkaskompressziót végezni;
• keressük meg a nyomáspontot:
• a beteg feje felé eső kezünk mutató és középső ujjával végigsimítva a bordaívet, keressük meg a szegycsont-bordaív csatlakozást. Ujjainkat együtt tartva csúsztassuk feljebb úgy, hogy mutató ujjunk a szegycsont-bordaív-szöglet felett a szegycsonton legyen;
• a másik kezünk kéztői részét helyezzük szorosan a középső ujjunk mellé a szegycsont középvonalában úgy, hogy ujjaink a beteg feje felé mutassanak;
• a szabaddá vált (a nyomáspont kimérésére használt) kezünket tegyükmerőlegesen a szegycsontra helyezettre, vigyázva, hogy a nyomáspont az előbb meghatározott helyre essék;

• vállunkkal függőlegesen a mellkas fölött elhelyezkedve, nyújtott könyékkel nyomjuk le a szegycsontot felnőttben általában 4-5 cm- re.

Az első kompressziókat mérsékelt erővel, óvatosan végezzük, hogy lehetőleg borda törése nélkül tapasztaljuk ki a mellkas ellenállását ill. rugalmasságát. Engedjük fel a nyomást anélkül, hogy kezünket elvennénk a szegycsontról, majd ismételjük a kompressziókat körülbelül 100/perc frekvenciával (valamivel kevesebb, mint 2 kompresszió másodpercenként); a kompresszió és a felengedés egyenlő idejű legyen.

8. Végezzük felváltva a kompresszió és a lélegeztetést 30:2 arányban, akár egy, akár két segélynyújtó dolgozik.

Ha két segélynyújtó tevékenykedik, a beteg ellenkező oldalán helyezkedjenek el, így nem zavarják egymást és a kifáradás miatt szükséges csere is zavartalan lesz.

9. Ellenőrizzük a keringés (carotis pulzus) visszatértét minden negyedik ciklus után.

10. Folytassuk az újraélesztést mindaddig, amíg

• szaksegítség érkezik, és átveszi a tevékenységet;
• a beteg életjelenségeket nem mutat;
• a(z egyetlen) segélynyújtó kimerül.

Oldal: Újraélesztés
Elsősegély mindenkinek - © 2008 - 2024 - elsosegely.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat